A nem felnézni

Az Adam McKay által rendezett sötét komédia, a Ne nézz fel! rávilágít az emberi lények közönyére, tudatlanságukra és pazarló természetére, amikor globális válságokkal szembesülnek. A történet két csillagász, Dr. Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) és Dr. Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) életét követi nyomon, akik felfedeznek egy hatalmas, körülbelül egy mérföld átmérőjű üstököst, amely elképesztő sebességgel száguld a Föld felé. A csillagászok kétségbeesetten próbálják riasztani a hatóságokat, konkrétan a Nemzeti Csillagászati Obszervatóriumot, de ellenállásba, elutasításba és bürokratikus rémálmokba ütköznek. Miután azonban némi kezdeti elismerést szereznek, az Egyesült Államok elnöke gyorsan a nemzeti reflektorfénybe tolja őket, hogy elterelje a figyelmet a sikertelen újraválasztási kampányáról. Dr. Mindy és Dr. Dibiasky egy szélsebes médiaturnéra indulnak, hogy figyelmeztessék a világot a közelgő katasztrófára. Eleinte a különféle talkshow-k és médiamunkások válasza langyos, és gyakran elhomályosítják szenzációsabb témák. A helyzet tovább romlik, amikor közzéteszik eredményeiket a közösségi médiában, de még több gúny és szkepticizmus fogadja őket. Média képviselőjük, Brie Evantee (Cate Blanchett) és producerei minden trükköt bevetnek, hogy csiszolják a két tudós közimázsát, kihasználva különc és kedves személyiségüket. Ez az aprólékosan kidolgozott narratíva két másodlagos hatással jár: egyrészt segít felhívni a figyelmet az üstökösre, bár ezt finoman rontják a szenzációsabb tartalomra vonatkozó felháborító igények, amelyek megragadják a nézők figyelmét, de néha egyszerűen csak kattintásvadász címekké fajulnak. Ezzel párhuzamosan az üstökös közelgő ütközésének következményei pánikot keltenek a kormányzati körökben. Azzal küszködnek, hogy milyen alternatív megoldásokkal kezeljék a fenyegető apokalipszist, és marakodnak a korlátozott erőforrásokért járó esetleges vészhelyzeti szerződések haszonkulcsán. Ahogy telik az idő, az adminisztráció egyre aprólékosabbá válik, és egymást hibáztatják azért, hogy nem tudnak hatékonyan reagálni egy ilyen globális fenyegetésre. Dr. Mindy és Dr. Dibiasky részt vesznek késő esti talkshow-kban, nagy horderejű interjúkban és élő sajtótájékoztatókon. Bár néhány fiatal körében egyre nagyobb a riadalom, a közvélemény válasza alig javul. Azzal szemben, hogy hiábavalóan próbálják rávenni az embereket a közelgő katasztrófára, egzisztenciális elmélkedésekbe és vitákba is bocsátkoznak a saját életükről. Ahogy telik az idő, Dr. Mindy intim kapcsolatokat kezd ápolni egy űrhajósnővel (Ariana Grande), aki a tervek szerint két másik asztronauttával együtt lesz a űrhajó fedélzetén, hogy eltérítse az üstököst. Dr. Dibiasky a lakosság vészhelyzetre adott reakcióit ékes példaként látja arra, hogy az emberi természet hajlamos a szórakozást a valóság elé helyezni. Apátiát alakítanak ki küszködő szakmai életük iránt, ami fokozódik, ahogy az emberiség megmentésére irányuló erőfeszítéseik hiábavalónak tűnnek. Egy másik szinten néhány nevezetes személyiség, mint például Peter Ishkhans (Mark Rylance) tech mogul, elkezd érdeklődni a váratlan katasztrófában rejlő profit lehetősége iránt. Kielégíthetetlen vágyuk, hogy profitáljanak ebből a példátlan vészhelyzetből, még tragikusabb döntéseket és, ha szükséges, végső intézkedéseket gyorsít fel a távozó kormányzat részéről. A film univerzálisan érthető megfigyelésekkel foglalkozik. Lényege a klímaváltozás tagadásáról és arról a képességünkről szóló kommentár, hogy a felszínes szórakozást és kényelmet választjuk az információ és a logika helyett. A 'figyelem hiánya' - Dr. Dibiasky jellemzi a 'bárány' szempontot, amely a nem távollétet ábrázolja - az emberek akkor érzik, amikor távoli katasztrofális eseményekkel szembesülnek, ami 'boldog tudatlansághoz' vezet; egy közöny, amely katasztrofális következményekkel járhat. A film tehát azt sugallja, hogy a készülő csapásokkal az emberek természetesen zsibbadnak, hacsak nem osztanak hasonló és egyidejű terheket a csapásokkal.